Milyen jó lenne egy olyan korona, amely gondtalanságot hoz! Ám mekkora baj érheti azt a királyt, aki nem találja ezt a csodakoronát! Szerencsére, mindig van valaki, aki segít! Erről szól ez a mese! Fogadjátok sok szeretettel! Üdv: Áron
Rákos Áron: A gondtalanná tévő korona
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy király, aki mindig boldog volt, hiszen örökölt egy különleges koronát az apjától. Ha fején tartotta ezt a különös fejdíszt, akkor gondtalannak érezte magát. Birodalmán innen és túl ezért nevezték őt boldog királynak.
Ám egy szép napon, amikor fel akarta tenni a koronáját, észrevette, hogy az eltűnt. Nagyon szomorú lett. Kihirdette országában, hogy aki megtalálja, annak adja fele királyságát. Meghallotta ezt Vintor, a falu szegény legénye, és elindult a királyi udvarba. Amikor a fenséges úr elé járulhatott, így kezdte beszédét:
- Felséges királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom… megszeretném keresni a koronáját!
- Örvendenék, ha te megtalálnád – felelte az uralkodó.
- Csak kardot és paripát kérek.
- Rendben, gyere, kövess! – mondta a király.
Az uralkodó kivezette a palotából, egy régi és romos kovácsműhelyhez értek:
- Menj föl a padlásra, ott keresd meg a legrozsdásabb kardot, és hozd. - A legény úgy tett, ahogy a fenség kérte tőle.
- Menj be az istállóba, és hozd ki a legcsúnyább gebét, majd etesd meg parázzsal!
A szegény legény ismét megtette, amit kértek tőle, és lássatok csodát! A girhes lóból csodaszép aranyparipa lett. A fiú illendően elköszönt, és elindult szerencsét próbálni.
Ahogy átért a hetedik aranyhídon, beért a bűzös mocsármezőbe. Látja messziről már, hogy egy tündért foglyul ejtett az iszap. Vintor odaszaladt, és kimentette a keservesen zokogó tündérszép lányt. A tündér köszönetképpen ezt suttogta
- Jótett helyébe, jót várj! – A fiú kezébe adott egy varázspálcát. Majd folytatta: - Ne feledd: három kívánságod van! – és elrepült.
A szegénylegény tovább indult. Három nap múlva elért az Óperenciás-tengerhez. Ahogy leszállt a lóról, észrevette, hogy egy aranyhal kisodródott a partra. Odafutott hozzá, és óvatosan visszaengedte a vízbe. A hal megszólalt:
- Mivel segítettél, megmondom, hol van a korona, és milyen varázsereje van a kardodnak. A boszorkány rabolta el az uralkodói fejfedőt. Az Üveghegyen lévő házikójában őrzi. A kardod csak egy felszólításra hallgat: „Csiribá-csiribú, repülj kard!”, s repülni fog. Az útjába kerülőknek mindegyszálig levágja a fejét. Majd így folytatta: - Adok neked egy láthatatlanná tévő köpenyt, de jól vigyázz az életedre! – fejezte be az aranyhal.
A fiú megköszönte a jótanácsokat és a varázsköpenyt. Ment-mendegélt tovább. Hamarosan rá is talált a boszorkány kunyhójára. Felvette a láthatatlanná tévő köpönyegét, és bement a sötét, hideg házba. A hetedik szobának, a harmadik szekrényében, annak a huszonnegyedik fiókjában rá is talált az értékes koronára. Ám, amikor kilépett és felült a lóra: észrevette a banya. Vintor azonnal szólította a kardját:
- „Csiribá-csiribú, repülj kard!” Elkezdtek harcolni. Három nap, három éjjel viaskodott a varázskard és a vasorrú bába.
Ám a harmadik nap elfáradt a legény kardja, de a fiú nem rémült meg: újra kezébe vette harci eszközét, és egy erőteljes csapással legyőzte a gonosz boszorkányt.
Felült az aranyló hátára, és kívánt egyet a varázspálcától: „Legyünk a király udvarában egy szempillantás alatt.” Így is történt.
Amikor hazaértek nagyon megörült a király, hogy a szegény legény visszahozta a gondtalanná tévő koronáját, ezért a fele királyságán túl, még a lányát is feleségül adta hozzá. Hencidától Boncidáig folyt a sárga lé.
A mesét írta: Rákos Áron
A mese illusztrációit Telli készítette (azaz a Microsoft Designer segítségével Iski Szilvia alkotta meg)
Minden jog fenntartva!@
@Rákos Áron
